Althaus boldog világa

Anja Althaus egyáltalán nem bánta meg, hogy a tavalyi, visszavonulásról szóló döntését felülvizsgálta, és új csapatával, a Győri Audi ETO KC-val nekivágott egy újabb szezonnak. Final Four, rengeteg új ismerős és sok élmény lett a jutalma.

Nehéz éved van, de gondolom, nem bántad meg, hogy tavaly nem vonultál vissza.
Egyáltalán nem. Nagyon boldog vagyok, hogy idejöttem, és nem hagytam abba, és megragadjam az esélyt, hogy segítsek a csapatnak, valamint, hogy tapasztaljam, milyen itt, Magyarországon játszani, Győrben a legnagyobb klubnál. Szóval, egyáltalán nem bántam meg, igazán boldog vagyok, hogy így döntöttem.

Igazán népszerű vagy itt. Érzed ezt?
Nagyon nyitott és jókedvű embernek tartom magam. Imádok új emberekkel megismerkedni, itt pedig mindenki nagyon barátságos és nyíltszívű. Tárt karokkal fogadtak, amit nagyon jó megélni, és szeretném ezt viszonozni. Számomra ez egy „boldog világ”, minden része elképesztő. A hétvégét is alig várom már.

Őszintén: nem vágysz nagyobb szerepre itt, Győrben?
Azért jöttem, hogy segítsek, és nem érdekes, hogyan. Több játékperccel, esetleg több góllal. A csapat része vagyok, és valamennyi csapattag hasonlóan fontos. Mindig meg akarom tenni, amire képes vagyok, ugyanúgy 300 százalékkal, mindegy mennyi időt kapok. Persze, tapasztalt játékos vagyok, sokféle helyzetet képes vagyok kezelni. Őszintén szólva, ha visszatekintek, 10 évvel ezelőtt talán másképp gondolkodtam volna ebben a helyzetben, de most kizárólag a csapatra összpontosítok. Nem magamat látom előbb, és csak aztán a többieket. Amikor megkapom a lehetőséget, mindent kiteszek a pályára. De a kispadról vagy edzésen is ezt teszem. Beszélgetek a játékostársaimmal, támogatom őket, nem csupán gólokkal vagy éppen védekezésben. Mi egy csapat vagyunk, és szerintem látható, hogy valamennyien mindent beleadunk, és nem saját magunkra figyelünk.

És a tapasztalataid közül mi az, amivel leginkább képes vagy segíteni a csapatot?
Azt hiszem, jó pár szituációt átéltem már, többször is. Igaz, ez egy nagycsapat, tehát mindenki így van ezzel, de talán akadnak pillanatok, amelyekben hallatom a hangom, és energiát adok mindenkinek, aki kissé ideges vagy elveszíti a fonalat. Akadtak ilyen helyzetek. Azt kell mondjam, máskor viszont nem kell túl sok energiát átadnom, mert a pályán lévők segítenek egymásnak, és ez igazán remek.

Ez nagyon érzelmes hétvégének ígérkezik számodra, csakúgy, mint tavaly. Akadnak azért különbségek?
Tavaly próbáltam meg először visszavonulni, most pedig másodszor (nevet). Igen, nagyon-nagyon érzelmes lesz, aminek megvan a héttere. Tavaly a dolgok nem alakultak igazán jól számomra, a kézilabda iránti szenvedélyemet is elveszítettem kissé. Most viszont pontosan azzal az érzéssel fejezem be, ami az egész karrieremet végig kísérte, vagyis imádok kézilabdázni. Nem kell sírnom a visszavonulásom miatt, mert úgy hagyom abba, hogy nagyszerű emlékeim lesznek Magyarországról és a csapatról. És ezúttal a szurkolók velem lesznek, és nem ellenem, ami szintén remek érzés lesz (nevet). Szeretném megélni a még hátralévő kézilabdás pillanatokat. Néha edzéseken is elfog az érzés, hogy „oké, ez az egyik utolsó feladat, amit elvégzek”. Nagyon érzelmes vagyok, és igyekszem mindent pozitív oldalról megfogni, és mindent „magammal vinni”. És persze, egyfelől számomra ez a hétvége jelenti a befejezést, viszont a szezont illetően a csapatnak éppúgy. Nagyon jó lesz.

(Matuz Krisztián)

A Sport1-en szombaton és vasárnap is 14 órától élőben jelentkezünk a Final Fourról.