Manu Ginóbili és a crossoverek első királya is bekerült a halhatatlanok közé

Manu Ginóbili a HOG tagja. (Fotó: Getty Images)

Mr Eurostep

Ha őszinték akarunk lenni, a 2022-es Hall of Fame osztály nem az lesz, amiről hosszú évekig beszélünk majd, ettől függetlenül olyanok kerültek be a Halhatatlanok közé, akik nagyon is megérdemelték azt. Manu Ginóbili nevére kapják fel talán legtöbben a fejüket, ami érhető. Az argentin zseni egyike annak a két játékosnak, aki csúcsra jutott az NBA-ben, az Euroligában és az olimpián is. Négy NBA-s bajnoki címet szerzett (2003, 2005, 2007 és 2014), mind a négyet a San Antonio Spurs színeiben, hiszen egész NBA-s pályaftutását (2002-től 2018-ig) ott töltötte Texasban.

Korábbi cikkünkben már megemlékeztünk róla, hogy amikor 1999-ben az 57. helyen választotta ki Gregg Popovich és a Spurs menedzsmentje, az épp bajnoki címet szerző alakulat legnagyobb sztárja,

Tim Duncan csak ennyit kérdezett: „Tényleg egy Emanuel Ginóbili nevű srácot választottunk?”

Most azonban az 1999-ben az olasz másodosztályból feljutó csapatban játszó Ginóbili ennek a másik oldalát mesélte el. Épp az argentin válogatottal edzőtáborozott, amikor hívták, hogy az 57. helyen draftolta a San Antonio Spurs. „Mi van? Szó szerint nem hittem el. Azt hittem, ez valami hiba, félrefordítás. Hiszen semmilyen elvárásom nem volt, én senkivel sem beszéltem a klubtól, az ügynököm sem mondta, hogy draftolhatnak. Nem volt csinos öltöny, menő sapka, nem volt sajtótájékoztató, semmi, hiszen fogalmam sem vol, azt sem tudtam, hol van San Antonio. A sztorui másik részét vélhetően ismeritek, a Spurs lett az én nagy, támogató családom.”

Köszönetet mondott Gregg Popovichnak, Tim Duncannek, Tony Parkernek, de Bruce Bowent, Matt Bonnert, Patty Millst, Tiago Splittert, Boris Diaw-t, Michael Finley-t és Fabricio Obertót név szerint említette még. A Spurs vezetésének és minden dolgozójának is háláját fejezte ki.

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy ennél jobban nem sülhetett volna el draft talán sem a csapat, sem a játékos szempontjából. A Spurs először azzal volt okos, hogy nem hozta át az argentint az Egyesült Államokba, így adott neki három évet arra, hogy Európában szupersztárrá váljon. Majd 2002-től megtalálták a módját annak, hogy a zsenialitását a megfelelően használják minden szempontból. Ennek köszönhetjük ezt a csodálatos pályafutást.

Mr Crossover

A kicsit idősebben talán tudják, hogy a crossovereket nem is Allen Iversonnak köszönhetjük, hanem annak a Tim Hardawaynek, akinek a fia jelenleg is az NBA-ben játszik. Hardaway előbb a legendás Run TMC (Tim Hardaway, Mitch Richmond és Chris Mullin) tagja volt a Golden State Warriorsnál, majd a Miami Heatben emelte Alonzo Mourninggal karöltve a liga élcsapatai közé a Miami Heatet.

Pat Riley, a miami kosárlabda atyaúristene most azt nyilatkozta róla, hogy ő volt minden idők egyik legjobb irányítója.

Hiába voltak komolyabb térdsérülései, villámgyors volt a labdával, és a ma már csak crossoverként ismert irányváltásai tették még főiskolásként híressé. Az ő cseleit csak UTEP two-stepnek (University of Texas at El Paso az egyetem neve, a kosárcsapat pedig UTEP Miners) hívták akkor. 1991 és 1999 között ötször volt All-Star, és szintén ötször került be valamelyik All-NBA-csapatba. 2000-ben olimpiai bajnoki címet nyert, és 1994-ben csak keresztszalagszakadása miatt nem lehetett ott a Dream Team II-ben. A helyére előbb Isiah Thomas, majd Kevin Johnson került. A fia, Tim Hardaway Jr a Dallas Mavericks játékosa.

A két egykori sztár mellett bekerült a halhatatlanok közé George Karl, aki azon edzők kötött van, akik legalább 1000 meccset nyertek az NBA-ben, és akinek a legemlékezetesebb eredménye az volt, hogy 1996-ban a Seattle Supersonicsszal döntőt játszott a Chicago Bulls ellen, de a leghosszabb ideig a Denver Nuggets kispadján ült. Del Herris is korábbi NBA-vezetőedzőként került be a Hall of Fame-be. Ő közel 50 éve tevékenykedik a kosárlabdában, 1981-ben döntőbe vezette a Hourston Rocketst, 1995-ben pedig már a Los Angeles Lakers színeiben nyerte meg az Év Edzője díjat, akkor is ő irányította az aranysárga-lilákat, amikor 1996-ban Shaquille O’Neal és Kobe Bryant is a Los Angelesbe került. Hozzájuk csatlakozott Swin Cash és Lindsay Whalen, két korábbi WNBA-legenda, Marianne Stanley és Theresa Shank Grentz, a női kosárlabda nagy alakjai, Lou Hudson, egykori NBA All-Star, Larry Costello, aki játékosként és edzőként is nyert bajnoki címet az NBA-ben, Hugh Evans, aki 28 éven át volt játékvezető az NBA-ben, Bob Huggins, aki az NCAA-ben alkotott maradandót és Radivoj Korac, aki a hatvanas években volt az európai és jugoszláv kosárlabda csillaga, de tragikusan fiatalon hunyt el autóbalesetben.