A fiú a bányában dolgozott, most meg a világ (egyik) legjobbja

2020. 05. 10. 14:02    
Olvasási idő: 2 perc

Justin Gaethje véget vetett Tony Ferguson 12 meccses győzelmi sorozatának a UFC 249 főmeccsén. Bár megkapta a könnyűsúlyú interim bajnoki övet, sokat nem foglalkozott vele, neki a „rendes” öv kell, amit jelenleg Habib Nurmagomedov birtokol. Gaethje nagyot lépett előre ahhoz képest, honnan indult, hiszen 2007 környékén még simán benne volt, hogy a családi hagyományokat folytatva, belőle is bányász lesz.

„Úgyis visszajössz ide, nem megy neked az iskola, kudarcot vallasz” – mondták hajdan Justin Gaethjének a fiatal társai a Morenci rézbányában, ami a srác saffordi otthonától úgy egyórás autóútra volt. A telep kis túlzással a Gaethje család otthonának számított, hiszen a két nagypapa is bányász volt, az apuka, Ray 36 évig dolgozott ott, de Justin ikertesója, Marcus is lehúzott ott tíz évet, mielőtt egy olyan cég munkatársa lett volna, amely felszereléseket ad el a bányának.

Pedig Justin Gaethje akkoriban (csaknem mésfél évtizede) még csak nyári idénymunkásként dolgozott a bányában. Elvégezte a középiskolát, nyert két korosztályos állami bajnoki címet birkózásban, de mielőtt elment volna a University of Northern Colorado egyetemre, vállalt egy kis plusz munkát. „Heti hét napot dolgoztam, napi 12 órában. Három hónapig folyaatosan ezt csináltam, aztán kivettem egy nap betegszabadságot, mert aludnom kellett. Kilencvenhat órát dolgoztam hetente, és a munka legrosszabb részébe is belekóstoltam” – elevenítette fel a bányászéletet.

A versenyszellem és a „meg akarom mutatni” mindig is megvolt benne. Már kétéves korában addig üldözte az őt megharapó kiskutyát, amíg vissza nem tudott harapni neki. Később, a Safford High Bulldogs quarterbackjeként meg az egyik meccs hajrájában, szoros állásnál a saját térfelén térdelést kért tőle az edzője, ő viszont mindenáron touchdownt akart futni. A mesében ilyenkor jönne az, hogy meg is futotta a 80 yardos TD-t, de nem, az egyik védő úgy kiütötte, hogy iránytű és edzője segítsége kellett neki az öltözőbe találáshoz. Ettől még eljutott persze a felsőoktatásba, de azért a sportösztöndíjat inkább birkózásból kapta. Az annyira jól ment neki, hogy utolsó évében, 2010-ben All-American lett.

Akkorra már egyébként túljutott első MMA-mérkőzésén is, amit 2008-ban vívott. Denverben, szabadtéren, bokszringben. A ma már számára furcsának tetsző körülmények sem akadályozták meg abban, hogy 27 másodperces K. O.-val jusson túl ellenfelén. A gyors sikerek később is jellemzőek voltak rá, profi karrierje első 18 meccsét megnyerte, 16 alkalommal úgy, hogy nem volt szüksége a pontozókra. Ezen sorozat utolsó sikerét már a UFC-ben aratta, miután 2017-ben a World Series of Fightingnél szabadügynök lett, a UFC pedig magához édesgette. Bemutatkozásképp kiütötte Michael Johnsont, amiért összesen 300 ezer dollárt zsebelt be – 100 ezret a meccsért, 100 ezret a győzelemért, 50 ezret az este legjobb meccséért, 50 ezret pedig az este legjobb egyéni teljesítményéért.

Villámkarrier is lehetett volna, csakhogy ezt követően Eddie Alvareztől és Dustin Poiriertől is kikapott T. K. O.-val, és bár a látvány miatt jöttek a bónuszok, kiderült, valamin változtatni kell. Abból önmagában nem lehet megélni, hogy ő a UFC egyik leglátványosabban küzdő harcosa, öv is kell. Nem ment bele ész nélküli adok-kapokba, csak ha kellett, ütni viszont ütött rendesen. A Tony Ferguson elleni sikere sorozatban a negyedik volt, amit idő előtt aratott, és mind a négy sikeréért kapott legalább egy bónuszt. Most meg amúgy ráadásképp egy interim övet is, amivel nem igazán törődött. „Nekem az igazi kell” – mondta a rekordot hozó találkozó (földharc nélküli meccsen 279 ütéses csata még nem volt a UFC-ben!) után Gaethje Dana White-nak, a szervezet atyaúristenének.

Jöhet valamikor az ősszel a Habib Nurmagomedov elleni mérkőzés, hogy legyen esélye az igazi övre is!

Cookie beállítások