Íme, 5+1 legendás Roy Jones-meccs!

2020. 11. 28. 09:24    
Olvasási idő: 2 perc

Ha a legendák vasárnap hajnali ütközete előtt megmutattuk Mike Tyson öt legnagyobb meccsét, akkor Roy Jones Junior hasonló toplistáját sem szeretnénk kihagyni. Aztán hajnali háromtól kezdődjön a gála Los Angelesben!

James Toney, 1994, pontozásos győzelem 12 menetben

Toney a kor aktuális rosszfiújaként veretlenül (44-0-2), az IBF nagyközépsúlyú világbajnokaként várta a találkozót, miközben Jonesnak ez volt az első mérkőzése ebben a kategóriában. Aztán valami olyan elképesztő oktatófilmet fűzött be, amelynek keretében nem csupán leütötte a harmadik menetben (ilyet korábban Reggie Johnson tett vele, ugyanakkor azt a meccset Toney a maga javára fordította), de egy pillanatra sem engedte, hogy akár csak a győzelem esélye is felcsillanjon előtte. Címvédőt ritkán szoktak 117:110, 118:09, 119:108 arányban helyben hagyni, most ez történt.

Bernard Hopkins, 1993, pontozásos győzelem 12 menetben

Nem ez volt az évezred mérkőzése, de az IBF akkor gazdátlan középsúlyú övéért kiírt találkozóra a világranglista első (Jones) és második helyezettjeként érkeztek, és mindkettőjük életében ez volt az első világbajnoki címmérkőzés. Hopkins 22-es, Jones 21-es győzelmi sorozattal a háta mögött lépett ringbe, ahol aztán RJJ „kibokszolta” ellenfelét, és mindhárom pontozónál 116:112-es győzelmet aratott. Nem lett volna baj, ha ez marad az egyetlen profi összecsapásuk, de 17 évvel később, veteránként újra megütköztek, de akkor már csak Hopkins járt közel saját zenitjéhez, és súlyos csapást mért a ténfergő Jonesra.

Montell Griffin, 1997, K. O. az 1. menetben

Montell Griffin „papíron” bármikor elbüszkélkedhet azzal, hogy elsőként verte meg Roy Jonest, csak éppen az diszkvalifikáció volt, miután Jones rásózott még egyet a már térden lévő, gyakorlatilag szétvert riválisára. Mondjuk az első meccset Jones nem vette igazán komolyan, nyolc menet után az egyik pontozónál hátrányban is volt, aztán a másodikon megmutatta, milyen az, ha az első gongszótól összpontosít. Egy felütés már bő két perc után lezárta a visszavágót.

John Ruiz, 2003, pontozásos győzelem 12 menetben

Inkább a sporttörténeti jelentősége, mint a színvonala miatt kötelező megemlékezni a találkozóról. A pályafutását középsúlyből indító Jones 2003-ban ezen meccs kedvéért lépett fel a királykategóriába, a nehézsúlyba, és állt ki az Evander Holyfieldet is megverő John Ruiz ellen. A WBA öve volt a tét, amit Jones fölényes pontozással (mindenkinél legalább négy ponttal nyert) el is hódított. 106 évvel Bob Fitzsimmons után ő lett a következő, aki középsúly után nehézsúlyban is világbajnok lett. A címét egyszer sem védte meg, visszament félnehézsúlyba, hogy aztán Antonio Tarver és a teste elindítsa lefelé…

Virgil Hill, 1998, K. O. a 4. menetben

Virgil Hill képzettségével, képességeivel nem volt baj, eddig a meccsig csak két vereséget szenvedett, azokat is pontozással, ami Thomas Hearns és Dariusz Michalczewski stílusát és erejét ismerve dicséretes. Itt viszont egy brutális testütést követően még négy menetet sem húzott ki.

És végül ráadásképp, csak úgy az örök kedvenc, a Glen Kelly elleni „Zseb K. O.” 2002-ből:

A Sport1-en szombatról vasárnapra virradóra, hajnali 2-től kezdődik monstre adássorozatunk a Mike Tyson-Roy Jones Junior mérkőzéssel fémjelzett gáláról.

Cookie beállítások