A „kisebbektől” is nagy csatákat várunk

Grégoire Defrel, a Sassuolo francia csatára szerzett vezetést vasárnap a Juve elleni bajnoin – de aztán 3–1-es vereség lett a vége (Fotó: Getty Images)

SASSUOLO–SPAL

Szokás a nemzetközi sportsajtóban egy-egy párosítás erősségét azzal minősíteni, hogy összeadják a benne résztvevők ranglista- (csapatsportokban bajnoki) helyezését, s minél alacsonyabb a szám, annál nívósabb elvileg egy-egy mérkőzés.
Ennek alapján ez Olasz Kupa eddigi „leghalványabb” csörtéje, hiszen a Serie A 7. helyezettje fogadja a Serie B ötödikjét.
A Sassuolo sikersztorija bő egy évtizede kezdődött. Az 1920-ban alapított klub először 88 évre rá, 2008-ban jutott el az olasz futball másodosztályáig, az élvonalba vezető út már csak öt esztendőt vett igénybe. Újabb öt év elteltével már Európába is kilépett a zöld-fehér alakulat, bajnoki 6. helye után a selejtezők sikeres megvívásával eljutott az El csoportkörébe. Ott ugyan csak a 4. helyen végzett, de három, kétszámjegyű bajnoki helyezés után a legutóbbi „COVID-idényben” már újra a felsőházban, a 8. helyen zárt. Olasz Kupa-eredményei is értelemszerűen 2010 óta jelentősebbek, előtte még a 4. fordulón sem jutott túl, most viszont már 2015, 2017, 2018 és 2019 után már ötödször szerepelhet a nyolcaddöntőben. Sorrendben a Milan, a Cesena, az Atalanta, majd legutóbb a Napoli elzárta ugyan a negyeddöntőbe vezető utat, de ha csütörtök este a Mapei Stadionba sikerülne a győzelem, az egyben klubtörténeti rekordot is jelentene.
A gárda még jobban is állt december közepén a bajnokságban, de az utóbbi öt fordulóban három vereséget is elszenvedett, igaz, mindhárom ellenfele, a listavezető Milan, az Atalanta és a Juventus is élcsapat, és a mérkőzésük időpontjában előtte is állt a táblázaton.
A ferrarai SPAL (neve tiszta betűszó, a Societa Polisportiva  Ars et Labor elnevezésből) még régebbi, mint vendéglátója, 1907-ben alapították,  majd 2005-ben és 2012-ben is újra kellett alapítani – ez az olasz futballklubok fordulatos históriájában azért nem ritka eset. Edzői közt a húszas évektől  1946-ig magyar mesterek – Károly Jenő, Hlavay György,  (kétszer), Balasits Mihály és Viola József is fellelhetők, miként a klubtörténet leghíresebb embere is a kispadon ült, igaz a játékosként aranylabdás Európa-bajnok és BEK-győztes Luis Suárez csupán négy hónapon ázt trénerkedett Ferrarában 1977 tavaszán.
A klub azon ritka olasz egyesületek egyike, amely nyert már másod-, harmad- és negyedosztályú bajnokságot, Serie C-s és lega Pro (harmad- és negyedosztályú) kupát is. A Coppa Italiában is volt egy csúcsidénye, az 1961–62-es, amikor a Verona (2:1, 11-esekkel 6-5 –  érdekesség, hogy az eurokupákban 1969-ben bevezetett 11-es párbajt Itáliában már a hatvanas évek elején használták holtversenyek eldöntésére), a Vicenza (2:1), a Novara (3:1) és a Juventus (4:1) legyőzésével egészen a fináléig jutott, azt azonban a már akkor kultikus kupadöntős helyszínen, a római Stadio Olimpióban elveszette a Napoli ellen (1:2).

A SPAL az 1968-as kieséstől 2017-ig egy év híján fél évszázados pauzát tartott az első osztályban, a Coppa Italiában pedig az említett döntő óta csupán kétszer jutott el a negyeddöntőig (1966, 1981) és a tavalyi után most másodszor a nyolcaddöntőig. Tavaly a 16 között a Milantól sima 3–0-s vereséget szenvedett, ebben az idényben a Bari (0–0 után 11-esekkel 4-2), a Crotone (1–1 után 11-esekkel 4-3) és a Monza (2-0, gólok: Paloschi 11-esből és Bignola) testén át jutott el a Sassuolo elleni csatáig.
A két együttes eddig összesen 6-szor csapott össze, mindannyiszor az élvonalban 2017 és 2020 között, a Sassuolo 4 sikere és két remi mellett a SPAL még nyeretlen. Azaz csak „klubhistóriai” győzelemmel juthat tovább…

ATALANTA–CAGLIARI

Bergamói gólünnep, egy az öt közül a Cagliari elleni októberi bajnokin. A háttal állók közül a kolumbiai Luis Muriel, az argentin Alejandro „Papu” Gómez és a horvát Matio Pasalic is betalált a szárdok kapujába (Fotó: Goetty Images)

Az Atalanta az utóbbi időkben kreatív, báror, támadó jellegű futballjával nemcsak a hazai frontokon aratott sikereket, hanem a tavalyi BL-negyeddöntőig tartó menetelése során a nemzetközi futballban is számos rajongót szerzett magának. Ebben az idényben sem változtatott stílusán – és eredményességén –, a Serie A 5. helyezettjeként 40 gólt szerzett, ennél többje csak a második Internek van (43), egy mérkőzéssel többől.
A Coppa Italia történetében is hagyott nyomot a korábbi évtizedekben is, összesen négy alkalommal játszott döntőt, de abből csak a legelsőt sikerült megnyernie (1963, Torino ellen 3:1, mindhárom gólt a később az Interrel BEK-győztes, a squadra azzurrával Európa-bajnok és vb-ezüstérmes Angelo Domenghini szerezte). A legutóbbi finálé sincs távol, a tavalyelőtti nagy menetelés során a kék-feketék az előző négy kiírás győztesét, a Juvét is kiütötték 3–0-ra, de a döntőben a Lazio jobbnak bizonyult 2–0-val.
A Cagliari kupamúltja szerényebb, a szárd klub hatvanas-hetvenes évek fordulóján ténykedő „aranycsapata” (szó szerint is nyert aranyat, a scudettót 1970-ben), Luigi Riva vezérletével 1969-ben lett második a kupasorozatban. (Akkoriban körmérkőzéses döntő volt a módi, a 9 pontos, veretlen Roma mögött 6 ponttal zárt „vicekupagyőztesként” a Cagliari, 2-2 győzelemmel, döntetlennel és vereséggel.)  Egy évre rá harmadik lett, azóta viszont csupán három alkalommal jutott el az elődöntőig (1987, 2000, 2005).
A bajnokságban jelenleg csak a 16., két poonttal előzi meg a már kiesési helyen lévő Torinót, 17 ponttal gyűjtött kevesebbet házigazdájánál.
Idénybeli bajnokijukat korán, már a 3. fordulóban lejátszották, a Gewiss Stadionban úgy nyertek a hazaiak 5–2-re, hogy mind az öt találatukat más játékos szerezte (Muriel, Gómez, Pasalic, Zapata és Lammers).
A Coppa Italiában eddig 10 alkalommal mérkőztek meg, 7-szer az Atalanta, 3-szor a Cagliari győzött, 13–12 az összesített gólkülönbség. Bergamóban eddig mind az öt csatát a hazaiak nyerték meg (10–4), s legutóbb Szardíniában is az Atalanta bizonyult jobbnak, tavalyelőtt egyanebben a fázisban a 88. percben még 0–0-ra álltak, aztán Zapata fejjel és Pasalic lábbal betalált, s aztán az északiak meg sem álltak a döntőig (ld. fent).

COPPA ITALIA, nyolcaddöntő. Sport2 17:30 Sassuolo Calcio–SPAL 2013 Ferrara (kommentátor: Méhes Gábor); Sport 21:15  Atalanta BC–Cagliari Calcio (kommentátor: Faragó Richard)