Pragmatista Bayern, tékozló Liverpool, remek gólnélküli döntetlen

Mészáros Ábel avatar Mészáros Ábel 2019. 02. 20. 16:26    
Olvasási idő: 10 perc

Liverpool – Bayern

A Bajnokok Ligája idei kiírásának eddigi legjobban várt összecsapása, a Liverpool – Bayern München találkozó előtt több fogas kérdés is akadt, de a legfőbb talán az volt, hogy milyen meccsre számíthatunk a két európai szuperklub között.

A két csapat pénzügyi profilja – forrás: KPMG Football Benchmark

Vajon a Bayern a tőle megszokott domináns labdabirtoklós focival rukkol ki és képes lesz rákényszeríteni a játékát a hazaiakra? Vagy előjön a pragmatista Kovac, aki pl. az Ajax elleni decemberi BL meccsen egy defenzív, uram bocsá’, “frankfurtos” 4-4-2-ben állt ki a remek játékerőt képviselő hollandok ellen? Mit választ Klopp: az idén a kisebb csapatok ellen bevált, labdadatartós 4-2-3-1-et, amiben Szalah középen kezd és az extra támadó miatt dominál a Liverpool? Vagy a nagy meccsekre rendre előhúzott defenzívebb 4-3-3-at, ahol inkább a támadók presszingje és a gyors labdaszerzés lehet eredményes? A dortmundi évek után képes lesz Klopp megint kibabrálni a Bayernnel, vagy a bajorok megmutatják, hogy generációváltás ide, BVB-álomszezon oda, még mindig ők a BL egyik komoly esélyesei?

A kérdésekre a választ természetesen a meccs adta meg, de azért az előzetes hírekből már lehetett következtetni: Az utóbbi időben továbbra sem látványosan, de sokkal eredményesebben játszó Bayernnél Thomas Müller eltiltása és Leon Goretzka utolsó edzésen szerzett sérülése miatt aggódtak. A 2019-ben hat bajnokin csak 11 pontot bezsebelő (az idei teljesítményükhöz képest soványka plusz négyes gólkülönbséggel) Poolból Virgil van Dijk sárga lapok, míg Dejan Lovren sérülés miatt hiányzott. Ez tovább komplikálta Jürgen Klopp haditervét, hiszen ez a középpályára egyre inkább beépülő Fabinho védősorba visszahúzását jelentette, a volt schalkés Joel Matip mellé. Goretzka hiányában Kovac “James-dilemmája” megoldódott, így a kolumbiai Thiagóval együtt játszhatott nyolcas poszton a védelem előtt biztosító Javi Martínez előtt.

Az alapfelállásban a Liverpool beszorítja a Bayernt

A Liverpool kontrollálja a meccset a 4-3-3-ból előreküldött első hatossal

Klopp egyértelmű választ adott a fenti, az ideális formációt firtató kérdésre azzal, hogy 4-3-3-mas hadrendben rendkívül intenzív magas letámadással kezdett. A modern kori presszinget talán legjobban eladó Klopp (marketingérzéke és embersége kétségtelenül mindig is nagyobb volt, mint a presszingprofesszor Rangnické) erre a meccsre is kiváló tervet eszelt ki.

Egyrészt a támadó- és középpályássorával kontrollálta a Bayern építkezését (6 vs 8), úgy, hogy néha a presszing lehetséges fenyegetése is elég volt, így a Bayern nem mert a középpályán a Thiago, James párosnak passzolni.

A  liverpooli visszatámadás az esetleges bajor labdaeladásoknál remek visszaszerzési lehetőségeket biztosított, ami talán Klopp legfőbb alapelve (“A Gegenpresszing a legjobb irányító”). A terv másik velejárója, hogy hátul még így is négyen voltak a kissé elszigetelt Gnabry, Lewandowski, Coman trióra. A terv másik kulcsa Javi Martínez szabadon hagyása, illetve fedezőárnyékkal (Firmino) való levédekezése volt.

NYOLCszor merték megjátszani Javit a Bayern játékosok az első félidőben
Forrás: StatsZone

a Liverpool támadóhatosa kontrollálja a Bayernt

Firmino fedezőárnyéka (piros háromszög) miatt Martínez megjátszhatatlan, a mélyen visszalépő Jamesre Wijnaldum, Thiagóra Keita ugrik, míg Szalah és Mané befelé segít, de kellő gyorsaságuk miatt nem lehet Alabának és Kimmichnek passzolni a szélre. Ez később Thiago és Hummels intelligens passzjátéka, illetve a letámadás elfáradása miatt jobban sikerült a Bayernnek.

Javi Martínez direkt szabadon hagyva

Bár az egész találkozót meghatározta a heveny liverpooli letámadás által előidézett Neuer-féle óriási labdabirtoklási kényszer – 62 passzkísérlétével Mats Hummelszel együtt a negyedik helyen végzett a csapaton belül! –  ez főleg a meccs elején volt látványos. És Bayern-szempontból hatékony: a képen jól látható, hogy az első tíz percben mennyivel többet volt képes Neuer oldalra passzolni, és miképp romlott le ez a mutató a folyamatos nyomás alatt.

Neuer passzai az első tíz percben vs következő 35-ben
Forrás: StatsZone

Összeségeben 45-ször passzoltak vissza a német kapusnak a társak, és HETVEN labdaérintésével egyéni csúcsot döntött a nem éppen rövid BL-karrierje során:

Az mindenképp Neuer nagyságát dicséri, hogy egy Manét fejbe lövő ötödik perces löbbölést kivéve, hiba nélkül “söprögett”. Ez főleg annak fényében zseniális, hogy a Neuer-féle söprögetőkapus-trónt az utóbbi időben elbitorló Alisson már az első negyedórában kétszer súlyosabb hibát követett el: a hatodik percben csúnyán eladta a labdát, majd a 16. percben lefagyott Matip visszapasszánál….

Gnabry és kis Coman lehetőségei, Manéék mindent kihagynak

A gól nélküli döntetlenhez képest a kapusok nem váltak főszereplővé, a szélsők annál inkább. A 12. percben Szalah kapott egy ilyen “Daley Blind – van Persie féle hulló falevél” indítást Hendersontól, ám csukafejesre nem volt esélye, és a pöckölés végül gyengére sikeredett. Az ellentámadásból Gnabry csele és beadása után Matip akart Lewandowski elől menteni (majdnem öngól lett), majd Robertson blokkolta Kimmichet. Apropó, Kimmich! Az ő sebességbeli hiányosságáról Mané ellen joggal féltek a Bayern-drukkerek, és a 16. perc őket igazolta:

Firmino fantasztikus átadása

Mané vs. Kimmich óriási területen

Egy remek Firmino-emelés után Szalah megtartotta a labdát Alabával szemben, majd a Süle által üresen hagyott Keitának passzolt, aki Manét találta meg egy az egyben Kimmich ellen (sőt még Robertson is felért). Hiába volt a szenegálinak félpályányi területe, a befejezés nem sikerült. Pedig ez az XG-modell alapján csak 6%-os lehetőség volt, ellentétben a korábbi Southampton-szélső által elpuskázott 33. percbeli 43%-ossal (egy Süle-blokkról lecsorgó labda), vagy a 37. perces 12%-os helyzettel (bár itt a modell valószínűleg nem “veszi észre” az ollózást). A Bayern-drukkerek tehát joggal aggódtak, sőt, Kimmich 27. perces sárga lapja után (emiatt kihagyja a visszavágót), még egy esetleges piros lap és Rafinha “szelleme” is kísértett.

Liverpooli szempontból nézve is akadtak problémák: Mo Szalah a 24. percben egy hosszúra visszaemelt labdánál (Alaba amolyan “hakimisen” értelmezte a mögé kerülő támadó fogását) ordító helyzetben fejelt mellé! Sőt, a letámadásban és átmeneti fázisban labdacipeléseivel a csapatot remekül segítő Naby Keita is ritkán tudott jó döntést hozni a döntő momentumokban, és itt nem az elpuskázott ollózására gondolok. A Lipcsében MVP-szinten játszó guineaival kapcsolatban kicsit olyan érzése volt az embernek, mintha nem akarna hibázni, és az átmeneti fázisokban mindig a biztos passzt (oldalra Robertsonnak) keresné a kicsit rizikósabb kiugratások helyett.

Keita opciói

A mérkőzés ezen fázisában a Liverpool dominálta a játékot, a Bayerntől csak egy-egy Gnabry-lövésre, illetve Coman-megugrásra futotta, sőt, az első félidőről elmondható, hogy a bajorok legkomolyabb veszélyeit inkább a Liverpool-védelem könnyelműsködései és a Kovac-féle presszing okozta. A Liverpool vezetését csak Mané újabb rossz döntése (39. perc vége), valamint egy varázslatos Szalah, Firmino kombináció után elrontott Matip-befejezés akadályozta meg. A bochumi születésű kameruni védő később remek tisztázással javított. De a Firmino-féle beadásnál, majd a Neuer előtt elcsorgó beívelésnél megint csak elmaradt a gól, így bármilyen hihetetlen (a helyzetek minőségét mérő XG tekintében 1.46 – 0.13-as hatalmas hazai fölény alakult ki), de 0-0-val zárult a rendkívül magas színvonalú és ide-oda csapongó, dinamikus első félidő.

Szabad-e frankfurtozni Liverpoolban?

Az iszonyatos iramú és nívójú első félidő, valamint a kihagyott hazai lehetőségek után a második 45 perc sokkal kiegyensúlyozottabb és kevésbe látványos meccset eredményezett. Ennek egyik oka Klopp idei nagy találmánya: alacsonyabb intenzitású presszinggel is képes a támadóharmadban labdát szerezni, ami persze elősegíti a védekezést, hiszen így ritkábban jutnak Alisson kapuja elé az ellenfelek, és sokkal gyengébb minőségű lehetőségeik adódnak. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a – főleg a támadóhatostól előadott – rövidebb de intenzívebb futások közrejátszanak a kapu előtti koncentrációs problémákban. Talán a Liverpool letámadása is mintha veszített volna intenzitásából, ám a Bayern is jobban oldotta meg a labdakihozatalokat, és a második játékrész első 15 percében 65%-os labdabirtoklási fölényt tudott felmutatni. (A vége 50-50 lett, itt is döntetlen). Jól mutatja mindezt az alábbi pár adat: amíg az első játékrészben Hummelsnek a nyomás miatt 39-szer kellett passzolnia, a második félidőben csak 19-szer volt rá szükség. Azzal, hogy Thiago 26 első félidős passzához képest 42-szer, Kimmich 27 vs 37-szer tudott passzolni, a Bayern óriási nyomás alul szabadult fel. A másik kulcs az első félidőben is jól működő Bayern-presszing feljavulása. Niko Kovac kétségkívül legnagyobb erénye, hogy már a Frankfurttal is képes volt sikeres letámadástaktikát kitalálnia. A szünet után Gnabry jobb oldali dinamikájával és James feljavult labda elleni munkájával 4-4-2-es alakzatban sikerült kordában tartani a hazaiak építkezését, illetve hibákat kikényszeríteni. Ez részben az első félidőben is működött, hiszen Coman és Gnabry fogta az így kevesebbet előretörő két szélsőhátvédet, míg James a mélységi irányító Hendersont követte. Az első félidőben magasabb presszinget alkalmazó Kovac átváltott egy mélyebb középpályás letámadásra, és főleg Javi Martínez feljavult védekezésének köszönhetően kiválóan állt ellen a liverpooli rohamoknak. Érdekesség, továbbá a mélyebb védekezést alátámasztandó, hogy Lewandowski pl. négy labdát is lefülelt, valamint négy átadásblokkolásából három a hatvanadik perc után történt.

Bayern labdaszerzések félidőnként
Forrás: StatsZone

Martínez és Hummels avagy 2013/14 van?

Martínez mellett még Mats Hummels pályázott joggal a meccs embere címére, hiszen amellett, hogy az első félidőben a Bayern passzjátékából oroszlánrészt vállalt, hatszor tisztázott, illetve három-három szerelést és  nyert fejpárbajt jegyezhettünk a három lefülelt átadása mellé. Talán nem túlzás kijelenteni, az egyébként gyenge idényt futó Hummels az utóbbi évek legjobb teljesítményével rukkolt ki, de ez igaz az újabban szakírói babérokra törő Martínezre is.

Összességében a második félidőről sokat elmond, hogy nagyobb helyzetet talán csak Gnabry 59. perces fölé durrantása és James 79. percbeli húszméteres kísérlete jelentette a vendégeknél. A Liverpoolnál Mané neve mellé írhattuk fel az egyetlen kaput eltaláló próbálkozást, a fejest Neuer bravúrral szedte ki a rövid sarokból a 85. percben. Persze az igazsághoz hozzátartozik Matip mentése Lewandowski elől (52.p), majd Keita újabb rossz kiugratása (53.p) és Szalah ügyetlenkedése a támadás befejezésekor, de ez már csak kozmetika.

Kinek jó a döntetlen?

A végén még az ikszet (jogosan) önfeledten ünneplő Niko Kovacnak sikerült Jürgen Klopp kézfogását mellőznie, amivel talán a semlegesek szimpátiáját elvesztett,  de a meccset semmiképpen sem. Klopp annak örülhet, hogy jórészt sikerült dominálnia a “hírhedt” Bayernt, hiszen ilyen kevés helyzete még a Bundesligában is csak 2-3 évente akad. Másrészt, Niko Kovac pragmatista védekezésének, Martínez és Hummels remek egyéni teljesítményének és a támadóharmadbeli rossz megoldásoknak köszönhetően fájhat Klopp feje, hogy nem szerzett előnyt a müncheni visszavágóra.