Egy újonc a listavezetők réme

A 34 gólos 12. forduló után világossá vált, amit a múlt heti Germániában tárgyaltunk: az első félidőben az utolsó Paderborn ellen 3 gólt kapó Dortmund maradék bajnoki álmainak (ezek talán már csak matematikailag léteznek) lőttek. Főleg annak a fényében amilyen magabiztossággal verte a Bayern a Düsseldorfot, illetve a Lipcse a Kölnt, és amilyen formába hozta csapatát Flick és Nagelsmann. A Bayernt 2 hét múlva fogadó Gladbach berlini botlása annyiban belefért, hogy még így is vezeti a tabellát, de az Union taktikus és agresszíven letámadó focija vélhetően sok leendő ellenfél számára követendő példa lesz a „Csikók” bombaerős támadósora ellen. Thuramékat ugyan a BVB és az első fordulóban a Schalke is gól nélkül tartotta, és persze Pléa vagy Herrmann révén itt is voltak nagy lehetőségeik, ám az átlagos 2 XG-re lőtt meccsenkénti 2 gól helyett ezúttal nulla állt a Gladbach neve mellett. Ahogy a fentiekből kiderült, a dobogósók találkozóiból szemezgettünk pár taktikai, statisztikai vagy egyéni teljesítményt, kezdve a Gladbach berlini vereségével

Az Union igazi „másodosztályú” taktikát hajt végre elsőrangúan

A hazaik 3-4-1-2-ben várták a Gladbach erős támadósorát, a vendégeknél a 4-2-3-1-ben Plea mögött Neuhaus tízesben játszott, Herrmann és Thuram pedig a szélén. A napokban 2024-ig hosszabbító német utánpótlás válogatott tökéletesen megfogalmazta az Union erősségeit ezen a meccsen: „Elöl nagy nyomást tudtak ránk gyakorolni, hátul pedig nyerték a fejpárbajokat”. Bár utóbbi végül a statisztikák szerint 67 esetből 51%-os hazai és 49%-os Gladbach-sikert hozott, Neuhaus inkább a 61% fölött teljesítő Subotic, Schlotterbeck, Lenz, Trimmel négyesre gondolt, és alapvetően jól fogalmazta meg az Union taktikáját.

Union emberorientált letámadás vs. Sommer labdabirtoklása

A berliniek ugyanis labdaoldali szárnyvédőt feltolva, emberorientáltan támadtak le 6 emberrel, míg a „gyenge” oldali szárnyvédő hátulmaradt a párharcokra, amiket a kikényszerített hosszú labdák után

ismét 6 emberrel presszingelnek és kontrollálnak 8 Gladbach játékost

a 3 belső védő a 3 Gladbach-támadóval (Neuhaus visszalépkedett) szemben általában megnyert. Hiába a liga legnyomástűrőbb, kapusa Sommer, sokszor nem igazán volt kit megjátszania (vagy a szabad ember Oscar Wendt az első 35 percen túlzottan magasan játszott), így legtöbbször, igaz, tudatosan, Marcus Thuramra ívelte fel a labdát. A bombaformában lévő francia támadó 13 fejpárbajból hatot meg is nyert, (Friedrich egyedüli hazai védőként 44%-ot mutatott fel a fejpárbajokban) de ez a 46% a támadók között a legjobb mutató volt – a nem éppen robusztus testalkatatú Herrmann és Pléa 33%-ban volt csak sikeres. Az Unionból az osztrák válogatottba TÍZ év szünet (!!) után ismét meghívót kapó 32 éves Christopher Trimmelt érdemes dicsérni, hiszen neki 4 sikeres csele is volt, amellett, hogy számtalanszor segített vissza Thuramra.

A Gladbachnak igazából csak kétszer sikerült az alakzatot megbontania: a 9. perces Herrmann-helyzet előtt Andersson lemaradt Elvediről, aki, mivel Wendt bemozgásával magára vonta Friedrich figyelmét, teret nyitott a visszalépő Pléanak, ő ívelte Herrmann-nak keresztbe. Másodszor pedig a 12. percben, amikor is a nyomás alatt lévő Sommer Thuramnak felívelt labdájának Trimmel futott alá, így Pléa beindulhatott és Herrmann fejese végül a kapufát találta telibe. Így bár jól működött a hazaiak taktikája, ennél a két helyzetnél a szerencsére is szükségük volt. Ám az Union egyre inkább átvette az irányítást a meccs felett.

Rose vált, de az Union dominál

Pléa ziccere

Marco Rosénak a 18-20. percben Kramer visszavonásával sem sikerült javítania a meccsképen, így a 37. perces Pléa-ziccerig HAT Union lövést jegyezhettünk fel.

Kramer visszalép 3. belső védőnek, de csak visszafelé tud passzolni a nyomás miatt

És persze egy gólt is, hiszen egy remek kontrát – itt a másik szárnyvédőt, Lenzet kell dicsérni – már a 15. percben végigvittek: miután Zakaria elvéti a labdaátvételt, Lenz kirobban a védővonalból és indítja Ingvartsent. A 23 éves dán remekül veszi észre, hogy Oscar Wendt lemaradt a hosszún, Andersson elviszi Elvedit, így Ujah szabadon fejelhet a rövid felsőbe!

Az Union gólja előtt szituáció

A 21.-ben Lenz rohant el középen, és bár Andersson beadását kifejelték, Ingvartsen remek technikai megoldással (3 éve 23 gólt lőtt a dán bajnokságban) óriási kapufát lőtt – Sommer mozdulni sem tudott. Sommer mellett érdemes megemlíteni a hazaik kapusát, Rafal Gikiewiczet, hiszen neki kulcsszerepe van az Union focijában. Azt már talán sokan tudják, hogy a svéd Sebastian Andersson meccsenkénti 14 fejpárbajt vállal, de ehhez kell a lengyel kapus 168 pontos hosszú átadása is, ebben a kategóriában Timo Horn 116-tal a második, hatalmas tehát a fölény. Ez a nem éppen brilliáns és látványos futball azonban tud eredményes lenni, mint azt tavaly a másodosztályban (ahol egyébként Gikiewicz 14 kapott gól nélküli meccse miatt is lett az év kapusa) is láthattuk.

Gikiewicz remek hosszú indításai az első félidőben – nem véletlenül jobbra, Andersson volt ugyanis azon az oldalon a csatár

Ezen az estén Andersson 17 fejpárbaja (csak 42%, az idényben 52% körül van) mellé felnőtt Anthony Ujah is, aki idei 41%-át és 6 párbaját jócskán felülmúlta, hiszen 12-ből HETET is megnyert a gólja mellé.

Stindl és a 4-3-3 sem hoz áttörést

A második félidőt is a hazaiak kezdték jobban: a 49. perc végén egy csodálatos Lenz-sarkazás után Sommernek kellett védenie Andersson lövését, majd az 55. percben a svéd támadó nem túl erős fejesét is hárította. Urs Fischer taktikájának másik kulcspontja a két Gladbach-szervező középpályás, a statikusabb Kramer és a dinamikus Zakaria kikapcsolása volt. Erre a meglehetősen nehéz feladatra érdekes módon a technikás Felix Kroost és a csupaszív Christian Gentnert jelölte ki az 53 éves svájci edző, és ők némi Ingvartsen-segítséggel nemcsak ezt, hanem még Florian Neuhaus semlegesítését is remekül megoldották. Rose egy óra elteltével egy Stindl, Neuhaus cserével 4-3-3-ra váltott, és igyekezett mélységi visszalépésekkel feloldani az Union presszingjét. Ezt úgy a 71. percig próbálta követni emberezve az Union,

Stindl leköti Gentnert, így át lehet jönni

de egyre könnyebben jöttek ki a nyomás alól és jutottak át a vendégek a középső harmadba. Stindl egyébként hat sikeres támadóharmadbeli passzt hozott össze félóra alatt, míg Neuhaus 60 perc alatt hetet, pont annyit, mint az egész meccset végigjátszó Zakaria.

Stindl és a megsérülő Elvedi helyére beálló, remek mélységi passzokat tudó Tobias Strobl (lásd Herrmann felé a 74. percben) miatt a Gladbach az utolsó félórában 5-1-es kapura lövési és 69%-os labdabirtoklási fölényben futballozott, igaz, ezekből a kísérletekből egy sem találta el Gikiewicz kapuját. Az elfáradó Union csak a védekezésre és a kontrákra koncentrált, amiből a becserélt Ryerson beadása után Andersson fejelt közelről az üres kapuba, eldöntve ezzel a meccset.

Összességében talán könnyű lenne azt mondani, hogy a Gladbach gyenge napot fogott ki, ami az első 15 és az utolsó 25 perctől eltekintve igaz is, de ez méltatlan lenne a remek meccstervvel előálló Urs Fischerrel szemben. Az Union ugyanis hozta a Bundesliga 2. kötelezőt: bátran és agresszíven védekező, hátul semmi rizikót nem vállaló (felívelt labdák), elöl 5-6 emberrel nem különösöbben bonyolult, de kiválóan letámadó játékot, amit ha hiba nélkül, a fanatikus közönségük által feltüzelve végig tudják csinálni, az egy talán nem 100%-on pörgő, a korai helyzeteit elpuskázó Gladbach ellen is elég. Még akkor is ha, megint egy listavezető (a Dortmund után) volt az ellenfél…