Feljut-e végre az Union Berlin?

„Scheisse, wir steigen auf” avagy „csak nem feljutunk?” – Union Berlin

A fenti idézet két évvel ezelőtti és az Alte Försterei egyik szektorából származik, de rendkívül plasztikusan írja le az Union Berlin csapatát és a feljutáshoz való hozzáállásukat. Akkor ugyanis, az eléggé tradicionalista Union-drukkerek nem igazán kértek a szerintük „kommersz” első osztályból, de végül is megúszták, hiszen csak negyedikek lettek. Persze, aki kicsit is ismeri az Union történelmét, az annyira nem lepődik meg ezen a dacon: a keletnémet klub az NDK időszak alatt a BFC Dynamo Berlin (a Stasi, azaz az Állambiztonsági Minisztérium nem hivatalos csapata) árnyékában nőtt fel, és annak ellenzékében definiálta önmagát.

az Union Berlin eredményei 1991 óta – forrás Wikipédia

Munkásklub Berlinben?

A klub múltja, identitása – EISERN UNION (vasból való) –  erősen kötődik a munkásosztályhoz, ez sokban eltér a számos középosztálybeli berlini klubtól (Hertha, Tennis Borussia, Viktoria Berlin, stb). A múlt század elején a csapat (és itt mindjárt ketten is használják az 1. FC Union Berlin nevet), végül 1910-től SC Oberschöneweide néven az ország egyik legpatinásabbja volt, az 1923-as bajnoki döntőben csak a Hamburg tudta őket megállítani. A harmincas évek végére a náci Németországban újraszervezedő ún. Gauligákban is jeleskedtek, ám Berlin feldabarolása és a II. világháború értelemszerűen alapjaiban rengette meg az Uniont, amely előbb ismét két csapatra bomlott, majd végül 1966-ban, immáron Union Berlinként alakult újjá. A helyi rivális BFC Dynamo ellen azonban totálisan esélytelen volt, mivel az 1957 és 1989 a Stasit vezető Erich Mielke a BFC legnagyobb szurkolója és támogatója volt. Olyannyira, hogy a BFC elődjének tekinthető SV Dynamo alapítótagja volt és maradt 1989-ig.

A legfőbb titkosrendőr is lehet futballszurkoló – Erich Mielke

Az Union számára vélhetőleg intő példa volt a Matthias Sammerrel felálló és édesapja, Klaus által irányított, a hetvenes években ötszörös bajnok és így a legjobb csapataként számon tartott  Dynamo Dresden. Történt ugyanis, hogy az egyik bajnoki cím ünneplése közepette, 1979-ben besétált Mielke az öltözőbe, majd közölte:  hogy most a BFC jön”. Miután ez az információ a játékvezetőknek is tudatára lett adva,1979-88 között hogy, hogy nem bajnok is lett a BFC Dynamo Berlin,  zsinórban tízszer! Mint később kiderült, maga Sammer is 17 hónapon át „passzívan részt vett” a titkosrendőrség munkájában, vagyis a Mielke-doktrínával szemben olyan óriási alternatívája és választási lehetősége nem volt…

A városi derbiken azért az Union-drukkerek nem fogták vissza magukat – „11 disznó” „Üdvözöljük a BFC csapatát és játékvezetőit”, ám összességében inkább csak epizódszerepet osztottak az Unionnak ebben a rendszerben. A német újraegyesülés után is inkább a harmadosztályban szerepeltek, majd pénzügyi gondokkal küszködtek, bár a kilencvenes évek végén kétszer is a feljutás küszöbén voltak. A bolgár Georgi Vaszilev edzősködése alatt a Schalke ellen a kupadöntőt bukták el, majd 2005-re egészen a negyedosztályig csúsztak le.  A tíz éve alakult profi harmadosztály egyik alapítótagjaként meg is nyerték azt, majd Uwe Neuhaus irányítása alatt stabilan a 7. helyet érték el sorozatban. Nem utolsósorban a 2004 óta elnök Dirk Zingler (a dolog pikantériája, hogy neki is van egy hároméves Stasis múltja, még ha ezt egyes berlini lapok el is túlozták) ténykedése óta sokat modernizálódott a klub: a szurkolói gyűjtésből, a csak futballstadionként használt Alte Förstereit korszerűsítették, amely már előtte is egy igazi futballkatlan volt. A közel 22 ezres erdei stadionban ugyanis majd 19 ezer ÁLLÓHELY van, ami a modern futballban szinte páratlan.

A jelen a stabilitásról szól

Ugyanakkor az utóbbi évek feljutási tervei, pl. a Schalkét BL-be vezető Jens Kellerrel, nem igazán jöttek össze, a legendás Torsten Mattuschka ide vagy oda, és az André Hofschneider-éra sem volt különösebben emlékezetes. A vezetőség azonban pár okos igazolással  – Bobby Woodon majd 3 milliót nyertek, az alapemberek közül Florian Hübner és Felix Kroos fél-félmillióért jöttek – és első osztályú, de játéklehetőséget kereső kölcsönjátékosokkal (a hoffenheimi Robert Zulj és a stuttgarti Carlos Mané) valamint a nyáron érkezett Urs Fischerrel stabilizálta a csapatot, még úgyis hogy a tavalyi legjobbjukat, Steven Skryzbskit 3.2 millióért elvitte a Schalke. A stabilitást a táblázaton elért pozíció, illetve az igazi hullámvölgy hiánya bizonyítják.

az Union szereplése idén

A 48%-os labdabirtoklással és 55 rúgott góllal 6-7. helyen álló Union egy eléggé sablonos, de agresszív 4-2-3-1-et játszik, egy komoly erénnyel: 34 meccsen 33 gólt kaptak, ez KILENCCEL kevesebb, mint a második legjobb védelemmel rendelkező HSV.  11.7 meccsenkénti engedélyezett lövési kísérlettel szintén a legjobbak, és a másodosztályt vezető 17.7 meccsenkénti szabálytalanság árulkodik a keménységről is. A 71%-os átadáshatékonyság, a meccsenkénti 31 megnyert fejpárbaj (a legtöbb a másodosztályban), valamint az, hogy a fent említett 55 gólból csak 28 született akcióból. mind-mind egy nem igazán esztétikus futballról árulkodnak.

Taktika

Idegenben Fischer feltehetőleg egy 4-3-3-as támadó ill. 4-5-1-es védőformációt választ majd, Az alapcsapatból nagyon fog hiányozni az eltiltott Hübner, a védelem vezére és talán a másodosztály legkeményebb védője egyébként a hoffenheimes Benjamin öccse, és az Eintracht-sportigazgató Bruno, fia. Őt a 32 éves, egykoron a Dortmund U19-ben megfordult Michael Parensen helyettesíti, míg mellette az idén minden percet a pályán töltő 23 éves Marvin Friedrich játszik majd. A volt freiburgi Gikiewicz kapus védelmét jobb oldalon a sokat felfutó és legtöbb gól- és kulcspasszal rendelkező beadáskirály Trimmel, míg baloldalon a Braunschweigban több mint tíz évet focizó Ken Reichel teszi teljessé. Előttük a Hannoverből ismert apró termetű, de kreatív Manuel Schmiedebach irányít mélységből, míg a csatárok mögött is bevethető Zulj dinamikusságával, (vagy Felix Kroos is játszhat) Grischa Prömel cselezőkészségével lehetnek a Stuttgartnak gondjai. Elől a 12 gólos, meccsenként 7.6 fejpárbajt nyerő Sebastian Andersson helye bombabiztos, mellette Abdullahi és a hatgólos Mees kezdhetnek, de a széleken Mané, Gogia vagy akár Hartel is szóhoz juthat. Mindenesetre, a nem éppen bombasztikus támadójátékáról híres, de esélyesebbnek tartott Stuttgart (34 meccs 32 gól) egy-két komoly hibával még egy nagy meglepetésbe is belefuthat, még akkor is ha idegenben az Union csak 3 meccset nyert a szezonban…

A kicker várható kezdőcsapatai